"És ekkor eszméltem rá. Hogy csodálatos útitársak
vagyunk, végső soron azonban nem egyebek magányos
fémhalmazoknál, amelyek a maguk külön-külön
pályáján keringenek. Messziről gyönyörűségesen
suhanó csillagoknak tűnnek, de a valóságban ketrecek,
amelyekbe egyedül vagyunk bezárva, és sehová sem tartunk.
Amikor a két műholdunk pályája véletlenül keresztezi
egymást, együtt lehetünk. Talán még a szívünket is
föltárjuk egymás előtt. De ez csak egy röpke pillanat.
A következő másodpercben már teljes magányban
száguldunk tovább. Mígnem elégünk, és semmivé leszünk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése