Szilveszter

Megint eltelt egy év.
Letelt a fogadás ideje.

Azt hiszem bevégeztetett.
Amiért született, azt teljesítette.
Több értelme már nincsen.
Ennyi volt.

Itt a vége, fuss el véle.
Aki nem hiszi, járjon utána.

Színház

Ma azt mondták, nagyon hangulatember vagyok.
Jól látszik, mikor, mit érzek.
Amikor jól érzem magam, minden részlet a helyén van. "Szép vagyok."
Ha-ha-ha. ( Ilyen nincs.)

Amikor nem vagyok rendben, a színek, a harmónia az egység továbbra is megvan.
Valami mégis hiányzik. - A kisugárzás- mondták.

Ma minden egyben volt. " Szép voltam."

Nem akartam kiábrándítani őket- mert a legjobb barátaim- ma jó színésznő voltam.
Próbálkozom...

"Színház az egész világ,
És színész benne minden férfi és nő:
Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár
Életében..."

Állapotjelentés

Mi is amit érzek?
Nem is érzek. Élek?
Nem is élek. Csak van. Vagy nincs.
A nem van.
A nem nincs.

Üresség.
Csönd. Fülsiketítő.
Sötét?
Mint búra alatt vákuum.
Légüres tér.
Ez az.
Ilyen lesz az is?
Akkor meg mi a különbség?
Semmi.
Egyszer majd csak eljön.
Csak várni kell türelemmel.

A türelmem lassan elfogy...

csak úgy

Nehéz ez.
Elveszíteni valakit, aki fontos volt.
Én is elvesztettem valakit. Pontosabban ellöktem.
Kinyitottuk együtt az ajtókat. Egymás után.
Majd megbántam. Megbántam?
Ha megnyílunk a másik számára, előbb-utóbb várunk is tőle valamit.
S ha nem kapunk, csalódunk.

Nem szabad. Légy magad!
Ne várj semmit, s akkor csalódás sem érhet.
Úgyhogy gyorsan bevágtam az összes ajtót.

Az illető szabadgyökei most nagyon lekötöttek, de már kezdi kapizsgálni, mi történt.
Látszólag minden változatlan.
Élünk, beszélünk, játszunk.
Én legalábbis.

Már-már kellemes társaság vagyok. Legalábbis idegeneknek.
Hja, ez a hülye életösztön. Vagy felettes én? Vagy nem tudom, mi a szar,
de nagyon figyel és korrigál.
A barátaimmal szemben néha kibukik egy-egy őszinte félmondat.
Látom a megrökönyödést, kétségbeesett tekintetet.
Ő még le is hülyéz.
Ennyi.
És aztán megint felveszem a jókislány álcát, és minden megy tovább.

Fogak

A kiidegelt fogak ugye nem fájnak?
Csak el kell roncsolni az idegeket.
Néhány kezelés, mely fájdalmas.
Majd egyre kevésbé fáj.
A fog megmenthető.
Kívül szép, a zománc épnek látszik.
A "vakolat" új.
Kifele minden rendben.
A fájdalom megszűnt, nem is jöhet többé.
Teljesen érzéketlen.
Szerencsére.
Szerencsére?