Lábadozás

Nehéz hetem volt.
Hosszú és kemény.
Néhány ember fele volt egy kis tartozásom.
Elmaradt találkozások, melyeket pótolnunk kellett.
Majd jöttek a hosszú nehéz éjszakák.
Eláztunk, átfáztunk.
Melegedtünk, nótáztunk.
Nehéz volt másnap.
De megérte.
Mert "a zene, a zene, a zene, a zene kell".

Ez a hetedik nap.
Holnaptól új életet kezdek. Ígérem, józan életet.

Igazság

"A valóságot megírni mindig nagyon nehéz, így hát az igazság kedvéért megengedtem magamnak, hogy néha egy kicsit túllépjek rajta vagy egy kicsit eloldalazzak mellette. Ennek a könyvnek minden eseménye és szereplője a képzelet szülötte, de van valami közük az igazsághoz is."
R.C.

Apró örömök

Hát tegnap elég szörnyű napom volt. Legalábbis úgy indult.
Alig vártam a két órát, hogy lelépjek.
Rohantam az uszodába töltődni. Beszívni a nyár utolsó napsugarait.
Mert ha jön a sötétség, jön a depresszió. És én ezt már augusztus végén érzem.
Már gondolkodtam az eljövetelen, amikor egy újdonsült ismerősöm
odatelepedett mellém, és úgy eldumáltuk az időt, hogy észre sem
vettük, véget lett a vízilabdaedzésnek. Míg ilyen idő lesz, ezt rendszeresen
meg kell ismételnünk.
Hazafele, a híd alatt már hosszú sor állt. Szépek, szabadok, vidámak,
fiatalok. Előttük az élet. Irigykedtem.
Kedvem lett volna hazarohanni a hálózsákomért, majd beállni a sorba.
De öreg vagyok én már ehhez!
Majd holnap a fiúkkal, foci után. Ott találkozunk, s megváltjuk a világot.
Csak a másnap ne lenne.
( Most olvastam, s tetszett: "Az Úr is hat nap alatt teremtette a világot, a hetediken meg a macskajajt."-R.Capa)
Amikor hazajöttem, még egy öröm ért. Megkaptam életem első olasz
képeslapját. Kicsit nehéz volt lefordítanom, de sikerült. Elő kéne már
venni a könyvet, mert nyáron elég lusta voltam.
Szóval összességében végül elég jó napom volt.
Ki a kicsit nem becsüli...

Rokon lelkek-lelki társak

Ma este volt két kellemetlen beszélgetésem. Muszáj kiírnom magamból.
Egy is sok lett volna egyszerre. A másodiknál már deja'vu érzésem volt.

Nem tudom hogyan van ez. Hónapokig senki, s most hirtelen több jelentkező is
akad a fenti témakörben.
Nem akartam senkit sem megbántani, de lelki társa nem leszek akárkinek.
Még várok rá. Lehet, hogy már ismerem, lehet, hogy elmentem mellette.
Lehet, hogy soha nem ismerem meg. Rossz helyen, rossz időben...

Érdekes, mert néhány hete fejtette ki a legkedvesebb barátnőm, mi a két
fogalom között a különbség. Ő már csak tudja. Jártas az asztrológiában.
Ő azt mondta a rokon lelkek és lelki társak egyaránt a múltból hozzák az
ismeretséget. Valamit hordoznak tudat alatt az előző életükből, ezért
ismeretlenül is van bennük valami közös.
A rokon lelkek azok az emberek, akik érzik egymás rezdülését. Ilyen több
is lehet, nemtől, kortól függetlenül. Olyanok, mint mi vagyunk egymásnak-mondta.
Rokon lélek több is van, volt, s remélem lesz is az életemben.
Viszont lelki társ jó esetben is csak egyszer adatik meg az életben. Ő az a férfi, akit nekünk rendeltek. Valahol, valaki vagy valami... Mindenki saját hite szerint kiválaszthatja.
Hát én ma nem velük találkoztam. Az egyikük, még lehetne rokon lélek, de lelki társ?
Lehet, hogy én csináltam rosszul valamit? Bocsánat...

Egy fiú emlékére

Ismertem egy fiút. Kedves volt, aranyos. Igazi jó fiú.
Együtt töltöttünk egy nyarat.
Majd mindenki ment a maga útján.
Ő gyakran jelentkezett, de nekem, soha nem volt "alkalmas".
Azután elmaradt. Észre sem vettem.

Évek teltek el. Az élet elsodort minket egymás mellől.

Aztán egyszer találkoztunk.
Kedves volt, és vidám. Legalábbis annak látszott.
Sokat kérdezett. Én válaszoltam.
Szokás szerint magammal voltam elfoglalva.
Újabb kérdések jöttek. Én már mentem volna, de nem engedett.
Végül elköszöntünk.

Pár hét után hazamentem.
A falu híre az volt, a fiú megölte magát. Nem bírt tovább élni.
Megdöbbentem. Nem vettem észre.

Túl sokat foglalkozunk magunkkal, és nem vesszük észre, mi zajlik a másikban.
Nem ezt érdemelte.
Eltelt jó pár év, és még mindig nem hagy nyugodni.
Ma még csak 41 éves lenne.
Ennyi.

Ennyi az élet...

Tánc

Túl gyors és túl kapkodó az óra. Tudom, ezt tanulni, egy élet is kevés.
Az elméleti részeket viszont szeretem. Lehet azért, mert azt tudom, s értem.
És bizonyos alapfogalmak is kezdenek letisztulni.

Egyre jobban látom a mestert, ki még ősszel táncolt, s azt hittem, a feledés homályába vész.
Bevillannak mozdulatai, gesztusai, és kezdem érteni.
Lehet, hogy ezért tetszik talán leginkább a katak.

Ízelítőnek mindenesetre jó volt, sajnos lassan vége lesz.
Alig várom, hogy láthassak igazi táncosokat, akiket kicsit talán már érteni fogok.
A mudrákat mindenesetre megtanulom. A dallal együtt.
Ennyi marad meg India táncaiból.
S az emlék, hogy jól éreztük magunkat.

Virágzás

Jó itthon lenni.
Az erkélyemen virágzik a hibiszkusz. Míg odavoltam, a bimbókból vérvörös virágok lettek.
Tudom, egy-két nap múlva leesnek. Viszont még sok bimbó van, mely nekem fog nyílni.
Szép az erkélyem. Nem tudom, hogy van, de a virágaim mindig megérzik, ha "rendben" vagyok.
Ha virágos a lelkem, ők is virágoznak.
Most minden jó.
Jó volt elmenni, és jó volt hazajönni.

Megtisztultam. A távlatok kimosták a salakot.
Lehet újrakezdeni.
Nem tudom meddig tart. Egy hét, kettő. Talán egy hónap is. De addig jó.
Utána majd lehet gondolkozni a folytatáson.
Legfeljebb ismét útra kelek.

Telihold

Ülök a tengerparton. Az égen milliónyi csillag.
Majd egy zuhanórepülésbe kezd. Gondolok valamire.
Tudom, hogy vágyaink nem teljesülnek, de már az augusztus csak ilyen. Romantikus.

Erkélyünk egy karnyújtásnyira a tengertől.
Felette a hold ragyog. Ma éppen telihold van.
A tengeren ezüstös fények.
A csillagok pedig csak hullanak...


Pohár bor mellett ülünk.
Egyikünk megszólal:
-Láttad?
-Láttam.
S hallgatunk tovább, gondolatainkba mélyedve.
Hátha mégis. Most sikerül.