Titok

Irigylem akinek titka van. Persze, nekem is van.
De a sötét titok, az az igazi.
Szép, kerek, rózsaszín cukormáz. Boldogság. Nem!!!!
Szabálytalan, fekete, homályos, szenvedélyekkel teli, fájdalmas. Igen!!!
Az életet meg kell szenvedni.
...és élni...
jó esetben
Boldognak lenni unalmas.
Szóval kellenek a titkok. A csili-vili boldogság kizárja a titkokat.
Muszáj, hogy fájjon az élet.
...és fáj...


...akkor most jó?

Hagymaleves

Szomorúságomban, hogy teljen az idő, elkezdtem főzőcskézni.
Addig sem gondolkozom ( különben leég az egész)
Gondoltam, eszek egy kis francia hagymalevest. Hátha felvidít. Hát jót bőgtem. Végre.
Elindultak a könnyek, melyek eddig bentrekedtek. Persze csak a hagymaleves miatt.
Jó volt kissé megtisztulni.
És a hagymaleves, na, az isteni lett.

Búcsú...

Hát itt vagyok megint.
Miért is?
Talán mert ha leírom, könnyebb lesz.
Soha többet nem engedek senkit közel magamhoz.
Soha többet nem szeretek meg senkit.
Nincs értelme...

...szép lassan visszadermedek...

céltalanul

Szerelem,szerelem, átkozott gyötrelem.
Nem vagyok szerelmes. Nem vagyok szerelmes. Nem vagyok szerelmes. Nem vagyok szerelmes...
Ha többször leírom, tán elhiszem.
Vagy mégsem?

mért vagytok ti férfiak?
...és mért vagyunk mi nők?
...és mért kínozzuk egymást?
...egyáltalán mért élünk?
céltalanul?!
"Az élet célja e küzdés maga."
Na küzdjön aki akar!

én belefáradtam

A kezdetekről...

Szóval azzal kezdeném, hogy én egy égetnivaló boszorkány vagyok.
Az egész úgy kezdődött, hogy néha olvasok egy-két blogot.
Majd megirígyeltem, hogy én is akarok.
Persze nem volt bátorságom. Nem vagyok elég exhibicionista.
Még papírra, lakattal lezárva sem mertem soha írni. Gyáva vagyok.

Aztán jött a horoszkóp (amiben ugye nem hiszek), és azt írta: Kreatív vagy, és jó gondolataid vannak (persze elkábultam), melyeket nem mersz megosztani másokkal. Írj jövőre blogot.
Szóval nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.

Itt még nincs vége.
Szilveszterkor ittam. Kicsit sokat.
És hajnalban iszogatás, beszélgetés közben valaki elővett egy papírt. Mindenki tegyen újévi fogadalmat.
Én nem szoktam, de tettem, amin meglepődtek. Mivel olyan valakiről szólt, akiről nem tudtak.
Meg kellett magyaráznom, de már rájöttem, hogy elszóltam magam.
És hogy az egészből kihátráljak, nagy mellénnyel bemondtam: 2009-ben elkezdek blogot írni.
Felkerült a papírra.

Hát itt vagyok. Elkezdtem. Hogy lesz-e folytatás? Nem tudom. Arról nem szólt a fogadalom.

Ui: Ha többet isztok a kelleténél ragasszátok le a szátokat!