-Hogy vagy?
-Kösz, jól-válaszolja.
Hogyan is mondhatná el, a költői kérdésre a valós választ?
Hogy hónapok óta szarul.
Hogy napok, hetek, hónapok estéit azzal tölti, hogy marcangolja magát.
Hogy nem érez semmit, vagy hogy nagyon is érez.
Hogy még az okokra sem jött rá, csak azt tudja, hogy nagy az űr.
Hogy nem tudja, mi tölthetné be ezt az űrt, s betölthetné-e egyáltalán valami.
Hogy mindenkiben csalódott, és szép lassan meggyűlölte az embereket.
Hogy senki nem szereti, ezért ő sem akar szeretni senkit, mert fél az újabb csalódástól.
Hogy mivel senki nem szereti, nem is fog hiányozni senkinek.
S ha nem hiányzik senkinek, akár be is lehetne fejezni ezt az értelmetlenséget.
Hogy a befejezésen hosszú éjszakákon át gondolkozott.
Hogy heteken át félt önmagától, mit fog tenni.
Hogy félt sokszor, és kényszerítette magát, ne keljen ki az ágyból, nehogy kipróbálja,
melyik kés a legélesebb a konyhában. S ha már kipróbálta, tudja is mit tegyen vele,
hisz tanult egy kis anatómiát.
Hogy nem mert autóba ülni, mert félt, mikor hajt neki egy fának.
Hogy orvosként, bármikor hozzájuthat a megfelelő gyógyszerhez. ( Még szerencse, hogy otthon nem tart semmit.)
Mert ezen félelmek abból adódtak, hogy végiggondolta százszor, mi lesz azután.
Azután lesz a semmi.
Na és a többiek?
Rájött, hogy az édesanyja beleroskadna.
S még a testvére családja is összetörne.
A többiek?
Persze egy-két napig tárgyalnák:
Hallottad? Tényleg igaz? Nem is gondoltam. Semmi jele nem volt?
Miért tehette? Beteg volt? Teljesen normálisnak tűnt.
Ez mind nem számít. Hiányozni nem fog nekik.
Na de a családja.
Azután gondolatban elbúcsúzott tőlük. Próbálta megmagyarázni, amit még ő sem értett.
Próbálta őket megnyugtatni.
Majd arra a következtetésre jutott, velük nem teheti ezt meg.
És még egy oka volt.
Félt.
Félt attól, mi lesz, ha nem sikerül?
Mi lesz, ha rátalálnak?
Mi lesz, ha ezzel a tudattal, esetleg nemcsak lelki, hanem testi nyomorúsággal
kell továbbélnie? Ez még rosszabb.
Úgy döntött nem teszi meg.
Már nem félt.
Csak várt.
Eldöntötte, játssza tovább a szerepeit, s vár türelemmel, belenyugvással.
Egy biztos. Egyszer elérkezik.
Végre őrá is rátalál a HALÁL.
S ő nem fog küzdeni ellene.
Addig is úgy tesz, mintha élne...
