Félek

ॐ मणि पद्मे हूँ

Kemény fából faragták...

Kint 35 fok, bent 85.
Jó nagyon. Szenvedés, izzadás.
Utána 10 fokos víz.
Elemek harca.
Tűz, víz, levegő.

Miért szenved?
Egy majdnem lett szerelemért, s egy eldobott barátságért.
Miért?
A büszkesége miatt.

S miért van itt?
Hogy kiizzadja magából a fájdalmat, feszültséget, bánatot, értelmet, érzelmet.
Mindent!
Egy darabig sikerül.
Na, de a büszkesége, az marad.
Azt nem tudja kiizzadni.
Már tudja, miért van itt.
Meg KELL tanulnia az alázatot.
S ez a legnehezebb.

S a másik ok?
Keresi a határait.
Amikor már nem tudja, hol van meleg, s hol hideg?
Amikor a 85 fokban lúdbőrzik, s a hideg rázza.
A hideg vízben, miközben lebukik a víz alá, szédül.
Minden elhomályosul, jelentőségét veszti.
Visszatartja a lélegzetét, a szíve egy pillanatra megáll.
Csak egy pillanatra. Sajnos...
Aztán beindul. Ta-tam, ta-tam, ta-tam.
Egyszer talán végleg megáll.
De most nem sikerült.
Túl erős.
Erős a szíve, s a feje.
Kemény fa.
Túl kemény.

Prímszámok

"A prímszámok csak eggyel és önmagukkal oszthatók. Ugyanúgy másik kettő közé ékelődve foglalnak helyet a természetes számok végtelen sorában, mégis lépésnyi távolságra vannak tőlük. Gyanakvó, magányos számok...Néha arra gondolt, hogy tévedésből kerülhettek a sorozatba. Máskor viszont úgy vélte, hogy a prímek is olyanok szeretnének lenni, mint az összes közönséges szám, ám valamilyen okból nem képesek rá."

Most már értem, miért szeretem a prímszámokat.

Álmok

Álmodom. Sokat.
Valaki már megint visszalopakodott az álmaimba.
Már hetek óta rendszeresen ott van.
Nem tudom, mit akar. Nem tudom, miért?
Lehet, hogy történt Vele valami.
Nem kérdezem.
Már rég nem kérdezek.
Csak csendben várok.
És aggódom érte.
És még azt sem tudom, miért?

Állandóság?

Tavaly ilyenkor minden ugyanígy volt, s mégsem ugyanez volt.
Belegondolok mi történt velem éppen egy éve, semmi sem változott.
Kívül minden ugyanaz.
Belül viszont már nem.

...most megkísértett az Ördög...
...már nincs erőm ellenállni...
...és nem is akarok...