2015. október 3., szombat
مكتوب
"Férfi és nő között az a legszebb kapcsolat, amikor nincs köztük semmi kötelék, az akarat és a véletlen mégis egymás felé taszítja őket."
2015. szeptember 3., csütörtök
2015. augusztus 29., szombat
Úton
Távozz, tékozló! Ne verd fel lelkem békességét. Sok időbe telt, amíg elfelejtettelek. Ne tépdess régi sebeket...
2015. július 31., péntek
2015. július 26., vasárnap
2015. június 24., szerda
2015. május 30., szombat
Körülötted bolyongok
"Belső zsebedbe bújva
lehetne élni szépen,
dobogós boldogságban,
halálig szívverésben."
( Szécsi Margit)
2015. április 24., péntek
Lilák és sárgák
"Nem mindig tudjuk megmondani, mi tart bennünket bezárva, bebörtönözve, szinte eltemetve, de mégis érez az ember bizonyos határokat, bizonyos kapukat. Bizonyos falakat. Mindez képzelet lenne, fantázia? Nem hiszem. Aztán felmerül az emberben a kérdés: Istenem! Sokáig tart ez még, mindig, mindörökkön örökké? Tudod, mi szabadít meg a fogságból? A mélységes, komoly szeretet. Ha vannak barátok, testvérek, szeretők, ez nyitja meg természetfeletti hatalommal, mágikus erővel a börtönt." V.G.
2015. április 22., szerda
No comment

"Csak később jött rá, de pontosan ezekben a pillanatokban szűnt meg komolyan kívánni a halált. Rámeredt az egész alakos tükörben látszó mezítelen testére, és felismerte, hogy az ott megjelenő önmaga nem azonos önmagával. Aznap éjjel álmában megtapasztalta a féltékenység érzését ( avagy azt, amit akként azonosított). És mire megvirradt, már maga mögött tudta az öt hónapon át tartó sötétséget, melyben farkasszemet nézett a halál ürességével."
2015. március 11., szerda
Itt a tavasz!
Már megint szerelmes vagyok.
Nagyon.
Már fáj.
Talán a szerelembe, talán belé.
Még nem tudom eldönteni.
Miért nem felejtek?
Miért nem hagy nyugton.
Már napok óta megint vele álmodom, meg apukámmal.
Apukámmal, aki már 14 éve halott.
Álmomban találkoztak és beszélgettek.
Jól megértették egymást.
A. szerint azért van, mert ők a legfontosabb férfiak az életemben.
Nem tudom. Lehet.
Szerintem csak vágyálom.
Azért várom az estét és az újabb álmokat, velük...
Nagyon.
Már fáj.
Talán a szerelembe, talán belé.
Még nem tudom eldönteni.
Miért nem felejtek?
Miért nem hagy nyugton.
Már napok óta megint vele álmodom, meg apukámmal.
Apukámmal, aki már 14 éve halott.
Álmomban találkoztak és beszélgettek.
Jól megértették egymást.
A. szerint azért van, mert ők a legfontosabb férfiak az életemben.
Nem tudom. Lehet.
Szerintem csak vágyálom.
Azért várom az estét és az újabb álmokat, velük...
2015. március 6., péntek
2015. február 21., szombat
2015. február 3., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

...és még most is






