Fallen angel

Kibukott angyal üvölt az égre
Rázza az öklét és közben
Festi az arcát fekete fehérre

Tegnap

"Azt hiszem akkoriban én magam is minden este a jégholdat néztem egy kerek hajóablakból...
Mellettem azonban senki sem állt."

ACE

Így esett, hogy az új Sigint birodalomnak egy isten háta mögötti kis állomásán, egyetlen asszisztens támogatásával, egy kis barakkban, szabadidejében gondolkodva, egy angol homoszexuális, ateista matematikus kigondolta a számítógépet.

India

Ma éjjel Indiában jártam egy esküvőn.
Szépséges palotában laktam.
Színek, napfény, nyüzsgés, zaj, illatok.
Majd egyszer...

Rebeka napja

Jelentése: Megkötöző, megigéző, megbabonázó.
Névnap: szeptember 2.

Gyakran szólítottak így kislány, majd nagylánykoromban. Két szeretett ember az életemből.

Sétál a Hold a háztetőn

"Bolondulj meg, élet, Isten! Nem érdekel.
Azért játszom, hogy éljek, és az is kell,
hogy Te is lásd, Nyina, milyen
az álmok pórázán égni el..."

Csalódás

Érdekes, hogy épp tegnap este borozgatás közben beszéltünk erről.
Kitárulkozás.
Túl sokat sérülünk, így álarcokat hordunk, majd egyre több falat emelünk és elmerülünk az önsajnálatban, miközben mi magunk zárkóztunk be a toronyba.
Azt mondta a barátnőm, aki jóval nyitottabb, közvetlenebb, "bátrabb" nálam, hogy a mostani kapcsolatában azt tanulja, hogyan mondjuk ki őszintén az érzéseinket.
Én sajnos a falakat emelő típus vagyok. Nagyon nehezen engedek bárkit is közel.
Engem "meg kell szelídíteni".
Így jóval ritkábban csalódom, de lehet, hogy sokat is veszítek.
Egy kezemen meg tudom számolni, kinek hagytam, hogy megszelídítsen.
És persze még így is érnek csalódások.
Mikor már kezdtem volna hajlani a beszélgetés után, hogy "bevállalósabb" legyek, ért egy nagy pofon. Nem tudom, mikorra tudom feldolgozni.
Hosszú együtt töltött évek, jóban rosszban. Azt hiszem, mindkét oldalon sokat adtunk és kaptunk
egymástól. Őszintén, én nem striguláztam a két oldal mérlegét, hisz nem gondolnám, hogy a barátság
pusztán matematika lenne. Persze, voltak szünetek, hullámvölgyek, sajnos egy hosszabb időszak is,
amit azt hittem már évekkel ezelőtt sikerült tisztáznunk.
Hát nem. A tüskék, melyek felsebeznek, hiába kerülnek ki, a hegek maradnak.
Kérdés, mennyire mély a sérülés, mennyire őszinte a "megbocsátás".
Szinte naponta sok-sok órát töltünk együtt, ez egyfajta kényszerhelyzetet teremt.
Azt viszont nem gondoltam, hogy az ebből származó kicsinyes szóváltások, hétköznapi viták
az egész történet végét hozzák.
Nem tudom, mit tehetnék, de én is belefáradtam, nincs erőm már küzdeni ezért a kapcsolatért.
A barátság számomra az őszinteségről is szól, még akkor is, ha véleménykülönbség van. Nem kell mindig egyetérteni, és főként nem kell a szőnyeg alá söpörni a dolgokat.
A röhej az, hogy a nekem felrótt problémákkal ezután is nap mint nap szembesülni kell.
Nagyon fáj, nem tudom, mikor tudok majd túllépni ezen a csalódáson, de azt hiszem,
megint elkezdem építeni a falakat. Jó vastagokat.
Pont azokat a pontjaimat támadták, melyek a legérzékenyebbek. Mindezt úgy, hogy ezeket csak nagyon kevés emberrel osztom meg. ( Úgy látszik, mégis túl sokkal.)
Tudom, nehéz ember vagyok, senki sem hibátlan. Azt hiszem, emellett viszont van egy-két erényem is. Nem árultam soha zsákbamacskát, elég egyenes ember vagyok. Sajnálom, hogy több mint 10 év után kellett megtudnom, hogy mindezek ellenére nem érek semmit.
Szóval ennyi volt...

Két hold

"Ebben a világban, ahol két hold lebeg az égen, és apró emberek járnak-kelnek. Ebben, ahol bejárat van, de kijárat nincsen. … Nem puszta passzív létező vagyok, akit valaki másnak az akaratából, szándéka ellenére transzportáltak ide. Részben nyilván ez is igaz.Ugyanakkor magam is azt választottam, hogy itt legyek. Hogy itt vagyok, az saját szabad döntésem is. Ittlétem oka világos. És csak egyetlen oka van. Hogy esélyem van találkozni és összekerülni Tengóval. Ez az oka annak, hogy ebben a világban létezem. Illetve, ha fordítva nézzük: ez az egyetlen oka annak, hogy ez a világ létezik bennem. Ez olyan örökké ismétlődő paradoxon lehet, mint egymás felé fordított, örökké egymást mutató tükröké: benne vagyok ebben a világban, és bennem van ez a világ."

Pontosan ezt álmodtam. A part fele tartottam, és két hold volt az égen. Egy párhuzamos világba kerültem. Remélem Ő is ott lesz ebben a párhuzamos világban, és mint a könyvben Aomame és Tengo, mi is találkozunk. Én már ott vagyok és várok...


"Ha új megpróbáltatások várnak ránk, csak megint le kell győznünk őket. Ennyi az egész. És legalább már nem vagyunk magányosak… Azáltal, hogy összetalálkoztunk, beteljesedett ideérkezésünk célja."

A nagymamám azt üzeni, bocs

"Elsa pedig úgy dönt, hogyha az emberekről, akiket szeret, kiderül, hogy régebben seggfejek voltak, attól még muszáj tovább szeretni őket. Elég hamar ki lehet fogyni az emberekből, ha mindenkit diszkvalifikálunk, aki valaha is seggfej volt. Úgy gondolja, hogy ez lesz a történet erkölcsi tanulsága."