Csalódás

Érdekes, hogy épp tegnap este borozgatás közben beszéltünk erről.
Kitárulkozás.
Túl sokat sérülünk, így álarcokat hordunk, majd egyre több falat emelünk és elmerülünk az önsajnálatban, miközben mi magunk zárkóztunk be a toronyba.
Azt mondta a barátnőm, aki jóval nyitottabb, közvetlenebb, "bátrabb" nálam, hogy a mostani kapcsolatában azt tanulja, hogyan mondjuk ki őszintén az érzéseinket.
Én sajnos a falakat emelő típus vagyok. Nagyon nehezen engedek bárkit is közel.
Engem "meg kell szelídíteni".
Így jóval ritkábban csalódom, de lehet, hogy sokat is veszítek.
Egy kezemen meg tudom számolni, kinek hagytam, hogy megszelídítsen.
És persze még így is érnek csalódások.
Mikor már kezdtem volna hajlani a beszélgetés után, hogy "bevállalósabb" legyek, ért egy nagy pofon. Nem tudom, mikorra tudom feldolgozni.
Hosszú együtt töltött évek, jóban rosszban. Azt hiszem, mindkét oldalon sokat adtunk és kaptunk
egymástól. Őszintén, én nem striguláztam a két oldal mérlegét, hisz nem gondolnám, hogy a barátság
pusztán matematika lenne. Persze, voltak szünetek, hullámvölgyek, sajnos egy hosszabb időszak is,
amit azt hittem már évekkel ezelőtt sikerült tisztáznunk.
Hát nem. A tüskék, melyek felsebeznek, hiába kerülnek ki, a hegek maradnak.
Kérdés, mennyire mély a sérülés, mennyire őszinte a "megbocsátás".
Szinte naponta sok-sok órát töltünk együtt, ez egyfajta kényszerhelyzetet teremt.
Azt viszont nem gondoltam, hogy az ebből származó kicsinyes szóváltások, hétköznapi viták
az egész történet végét hozzák.
Nem tudom, mit tehetnék, de én is belefáradtam, nincs erőm már küzdeni ezért a kapcsolatért.
A barátság számomra az őszinteségről is szól, még akkor is, ha véleménykülönbség van. Nem kell mindig egyetérteni, és főként nem kell a szőnyeg alá söpörni a dolgokat.
A röhej az, hogy a nekem felrótt problémákkal ezután is nap mint nap szembesülni kell.
Nagyon fáj, nem tudom, mikor tudok majd túllépni ezen a csalódáson, de azt hiszem,
megint elkezdem építeni a falakat. Jó vastagokat.
Pont azokat a pontjaimat támadták, melyek a legérzékenyebbek. Mindezt úgy, hogy ezeket csak nagyon kevés emberrel osztom meg. ( Úgy látszik, mégis túl sokkal.)
Tudom, nehéz ember vagyok, senki sem hibátlan. Azt hiszem, emellett viszont van egy-két erényem is. Nem árultam soha zsákbamacskát, elég egyenes ember vagyok. Sajnálom, hogy több mint 10 év után kellett megtudnom, hogy mindezek ellenére nem érek semmit.
Szóval ennyi volt...