borfeszt

"- Miért iszol annyit? - kérdezte Tamás.
- Mert jó.
- Szeretsz szédülni?
- Hogyne.
- Szeretsz nem tudni magadról?
- Hogyne. Az egyetlen dolog, amit szeretek.
- Hát akkor... nem értlek. Képzeld el, mennyivel nagyobb élvezet lehet egészen meghalni..."

Kis májusi hétköznap

Ma minden jó volt.
Hajnalban keltem. Utálom. De még ez is jó volt, mert bár szerdán 9-1/2 10-ig szoktam aludni, ma addigra végeztem a munkámmal. Hazamentem, még 1-2 telefon, de 11 előtt már ott voltam a fürdőben.
Napfény, könyv, zene. 5 órán át.
Nyár volt, nyaralás. Ha becsuktam a szemem, mintha a tengerparton lennék.
Nyitott szemmel pedig néztem a felhőket. Az óratorony mellett ahogy tovaszálltak, beleszédültem. Kék ég, néhány tovaszálló bárányfelhő és Quimby.
Már-már azt éreztem, az élet szép. A szövegek ellenére.
5 órás égés a napon, majd rohanás haza. Bőrápolás, majd " nehéz kötelesség".
Kedvenc boraim sora.
Jó borok, jó emberek. Ínyencségek.
Nagy beszélgetés.
Mi is a bajom tulajdonképpen?
Kár, hogy holnapra elmúlik.
( Igaz nem holnapra, mert most hosszú ideig minden a borról szól majd.
Meg a barátokról. Meg a borászokról. Meg a nagy beszélgetésekről. Meg a nagy találkozásokról.)
Köszönöm, hogy vagytok!