Talán...

Lehet...
Mégis...

Megint szerelmes vagyok, és ez jó.
Bár értelmetlen, de azt hiszem, ennek most örülni kell.
Van jövő.

Szar, értelmetlen, boldogtalan, reménytelen, de visszatért...

A JÖVŐ!

Egy élet története, mely talán még nem ért véget...

Mottó: "Életben kell maradni. Élni fog ő is, mint a patkányok a romok közt. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.”

Volt egyszer egy lány. Naiv, álmodozó. Majd felnőtt, s elvesztette illúzióit.
Aztán volt egy fiatal nő.  Fásultan tette a dolgát, s nem várt semmit az élettől.
Álmait feladta. 
Az évek múlásával a nő elvesztette maradék hitét is az életben. Már élni sem akart.
Eljött a pont, amikor szép lassan elrágta kötelékeit. Eldobta barátait, sosem volt szerelmeit,
mindent, ami korábban fontos volt. Gyűlölte a világot, benne legjobban saját magát.
Már csak az életet kellett eldobnia. 
De bármennyire is küzdött ezért, nem sikerült. Csak még vastagabb falakat emelt maga köré, és ott benn még jobban szenvedett.
Persze időtöltései voltak. Valamit kell tenni addig is, míg várjuk a halált.
Mindezt persze nem értékelte. Azt hitte, valami hiányzik, ami nélkül nem érdemes élni.
Azt hitte, hogy az élete üres és céltalan, és ő a legszerencsétlenebb ember a világon.
Majd történt valami.
Kezdte elveszíteni, ami még fontos volt számára. Az élet apró örömeit.
A csendet, a nyugalmat, a szaunát, a mozgást, a jógát, a táncot, a borokat...
Majd elvesztette önmagát.
S amikor már csak árnyéka volt önmagának, amikor összeomlott, mert rájött mennyi minden volt az övé, elvesztett egy embert. Egy embert, aki közel állt hozzá.
Ezzel teljesen megváltozott az élete, ezzel együtt a szemlélete is.
Rájött, hogy küzdenie kell. Szükség volt rá. Nem adhatta fel.
Elhatározta, hogy mindent megpróbál visszaszerezni. Legalábbis majdnem mindent.
Álmokat épített, majd elindult az úton.
Még hosszú az út előtte. Talán végére sem ér. De most már harcol azért, amit korábban nem értékelt.
Ő már soha nem lesz az az álmodó lány, de talán valamit tanult ezekből.
Bölcsebb lett, és ha töredékét visszakapja annak, amit elveszített ( sajnos van, ami visszafordíthatatlan), talán tudja értékelni. 
Megértette, miért történt vele mindez, és miért kellett életben maradnia.