Kemény fából faragták...

Kint 35 fok, bent 85.
Jó nagyon. Szenvedés, izzadás.
Utána 10 fokos víz.
Elemek harca.
Tűz, víz, levegő.

Miért szenved?
Egy majdnem lett szerelemért, s egy eldobott barátságért.
Miért?
A büszkesége miatt.

S miért van itt?
Hogy kiizzadja magából a fájdalmat, feszültséget, bánatot, értelmet, érzelmet.
Mindent!
Egy darabig sikerül.
Na, de a büszkesége, az marad.
Azt nem tudja kiizzadni.
Már tudja, miért van itt.
Meg KELL tanulnia az alázatot.
S ez a legnehezebb.

S a másik ok?
Keresi a határait.
Amikor már nem tudja, hol van meleg, s hol hideg?
Amikor a 85 fokban lúdbőrzik, s a hideg rázza.
A hideg vízben, miközben lebukik a víz alá, szédül.
Minden elhomályosul, jelentőségét veszti.
Visszatartja a lélegzetét, a szíve egy pillanatra megáll.
Csak egy pillanatra. Sajnos...
Aztán beindul. Ta-tam, ta-tam, ta-tam.
Egyszer talán végleg megáll.
De most nem sikerült.
Túl erős.
Erős a szíve, s a feje.
Kemény fa.
Túl kemény.