Túl gyors és túl kapkodó az óra. Tudom, ezt tanulni, egy élet is kevés.
Az elméleti részeket viszont szeretem. Lehet azért, mert azt tudom, s értem.
És bizonyos alapfogalmak is kezdenek letisztulni.
Egyre jobban látom a mestert, ki még ősszel táncolt, s azt hittem, a feledés homályába vész.
Bevillannak mozdulatai, gesztusai, és kezdem érteni.
Lehet, hogy ezért tetszik talán leginkább a katak.
Ízelítőnek mindenesetre jó volt, sajnos lassan vége lesz.
Alig várom, hogy láthassak igazi táncosokat, akiket kicsit talán már érteni fogok.
A mudrákat mindenesetre megtanulom. A dallal együtt.
Ennyi marad meg India táncaiból.
S az emlék, hogy jól éreztük magunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése