Ismertem egy fiút. Kedves volt, aranyos. Igazi jó fiú.
Együtt töltöttünk egy nyarat.
Majd mindenki ment a maga útján.
Ő gyakran jelentkezett, de nekem, soha nem volt "alkalmas".
Azután elmaradt. Észre sem vettem.
Évek teltek el. Az élet elsodort minket egymás mellől.
Aztán egyszer találkoztunk.
Kedves volt, és vidám. Legalábbis annak látszott.
Sokat kérdezett. Én válaszoltam.
Szokás szerint magammal voltam elfoglalva.
Újabb kérdések jöttek. Én már mentem volna, de nem engedett.
Végül elköszöntünk.
Pár hét után hazamentem.
A falu híre az volt, a fiú megölte magát. Nem bírt tovább élni.
Megdöbbentem. Nem vettem észre.
Túl sokat foglalkozunk magunkkal, és nem vesszük észre, mi zajlik a másikban.
Nem ezt érdemelte.
Eltelt jó pár év, és még mindig nem hagy nyugodni.
Ma még csak 41 éves lenne.
Ennyi.
Ennyi az élet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése