"Hát így éljük az életünket. Bármilyen mély és végzetes a
veszteség, bármilyen fontos az, amit elraboltak tőlünk -
egyenesen kitéptek a kezünkből-, még ha emiatt teljesen
megváltozunk, és csak a külső takaróréteg marad meg,
akkor is így játsszuk tovább csöndben az életünket.
Még közelebb kerülünk a számunkra kiszabott idő
végéhez, elbúcsúzunk tőle, miközben magunk mögött
hagyjuk. Ismételgetjük-sokszor egész ügyesen-a minden-
napok véget nem érő cselekedeteit. A mérhetetlen üresség
érzését hagyjuk hátra."