Egyszer hozzáfogtam falaim lebontásához.
Már alakult a rés.
Talán mint egy kiskapu.
Voltak néhányan , akiket kicsit beengedtem.
Nem kellett volna?
Most újult erővel nagyobb, és vastagabb falakat emelek.
Ez gyorsabban megy.
Elszigetelődés.
A napokban olvastam valahol a szót, s azóta ez jár a fejemben.
Igen, elszigetelődök én is.
A magány tapintható.
Jöttem hazafele, és a sötét utcán eszembe jutott: ha most eltűnnék hirtelen,
senki észre nem venné. A járókelők sem, és más sem.
Nem hiányoznék senkinek.
Hát jó lenne eltűnni a semmibe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése