Anyaság

Anya lettem.
Pár órára.
Mennyit vágytam erre, nem adatott meg.
Miért? Nem tudom.
Mindennek oka van. Ennek is.
Biztos bennem van a hiba. Sokáig kerestem, s nem találtam.
Hát így jártam.

A vágyat eltemettem. Jó mélyre. S most felkavarodott.

Egy kisfiú díjat nyert. A kisfiú fontos nekem. Én is fontos vagyok neki.
Évek óta, mióta csak ismer, el akar venni feleségül.
Okos gyerek, csak első felesége leszek.
Utánam még öt jön.

Anyuka elfoglalt. Iskolába jár, az én "hibámból".
Rajzpályázat, díjkiosztó.
Mégse a nagylány vigye a gyereket, ajánlkoztam.
Csak később tudtam meg, a pályázat címe: Szülés, születés, anyaság, család.
A sors fintora.

"Anya s fia" megérkezik.
Szép szavak az anyaságról.
Most jönnek a díjak.
Fényképezőgép kézben, izgatottan várunk.
Ismeretlen nevek. Végre! "Kisfiam" első lett.

Elmentünk a cukrászdába.
Ott tudtuk meg, pár órára nyitva van a templomtorony.
Csak most, csak nekünk.
Felmentünk, féltünk.
Aztán gyönyörködtünk a háztetőkben.
Szeretek magasból messze nézni.

Amikor lefele indultunk, megjött egy helikopter.
A téren mentési nap volt.
"Kisfiam" felülhetett a nagymotorra, felmászhatott a mentő-tankra.
Szóval, csináltunk egy gyereknapot.

Hazafele azt mondta, megtart pótmamának.
Örültem.

Csak később gondolkodtam el, hogy vesz akkor feleségül, ha felnő?