Álom és valóság

Mostanában gyakran álmodom.
Pontosabban intenzíven álmodom.
Álomképek minden éjjel vannak, de ez most több.
Reggel, anélkül, hogy gondolnék rájuk, tovább élnek bennem.
Emberek, képek, szavak, gondolatok, érzések.
Nappalaim viszont oly tompák, hogy lassan már az álom tűnik valóságosabbnak.
Tovább élem őket.

Barátnőm szerint kétlaki életet élek, s olyankor egy másik dimenzióban
élem életem. Szerinte, én át tudok járni a két világ között.
Nekem ez nevetséges.
Azt viszont érzem, hogy van valami jelentőségük,
csak nem mindig tudom, mi az.
Nem egy közülük később bekövetkezik, vagy a valós eseményeket
előrevetíti. Néha néhány nap múlva értelmet nyer.
Tudom, hogy az álmok mondani akarnak valamit, de még
nem tudom megfejteni őket.
A jó öreg Freud bárcsak segítene!