Rokon lelkek-lelki társak

Ma este volt két kellemetlen beszélgetésem. Muszáj kiírnom magamból.
Egy is sok lett volna egyszerre. A másodiknál már deja'vu érzésem volt.

Nem tudom hogyan van ez. Hónapokig senki, s most hirtelen több jelentkező is
akad a fenti témakörben.
Nem akartam senkit sem megbántani, de lelki társa nem leszek akárkinek.
Még várok rá. Lehet, hogy már ismerem, lehet, hogy elmentem mellette.
Lehet, hogy soha nem ismerem meg. Rossz helyen, rossz időben...

Érdekes, mert néhány hete fejtette ki a legkedvesebb barátnőm, mi a két
fogalom között a különbség. Ő már csak tudja. Jártas az asztrológiában.
Ő azt mondta a rokon lelkek és lelki társak egyaránt a múltból hozzák az
ismeretséget. Valamit hordoznak tudat alatt az előző életükből, ezért
ismeretlenül is van bennük valami közös.
A rokon lelkek azok az emberek, akik érzik egymás rezdülését. Ilyen több
is lehet, nemtől, kortól függetlenül. Olyanok, mint mi vagyunk egymásnak-mondta.
Rokon lélek több is van, volt, s remélem lesz is az életemben.
Viszont lelki társ jó esetben is csak egyszer adatik meg az életben. Ő az a férfi, akit nekünk rendeltek. Valahol, valaki vagy valami... Mindenki saját hite szerint kiválaszthatja.
Hát én ma nem velük találkoztam. Az egyikük, még lehetne rokon lélek, de lelki társ?
Lehet, hogy én csináltam rosszul valamit? Bocsánat...

Egy fiú emlékére

Ismertem egy fiút. Kedves volt, aranyos. Igazi jó fiú.
Együtt töltöttünk egy nyarat.
Majd mindenki ment a maga útján.
Ő gyakran jelentkezett, de nekem, soha nem volt "alkalmas".
Azután elmaradt. Észre sem vettem.

Évek teltek el. Az élet elsodort minket egymás mellől.

Aztán egyszer találkoztunk.
Kedves volt, és vidám. Legalábbis annak látszott.
Sokat kérdezett. Én válaszoltam.
Szokás szerint magammal voltam elfoglalva.
Újabb kérdések jöttek. Én már mentem volna, de nem engedett.
Végül elköszöntünk.

Pár hét után hazamentem.
A falu híre az volt, a fiú megölte magát. Nem bírt tovább élni.
Megdöbbentem. Nem vettem észre.

Túl sokat foglalkozunk magunkkal, és nem vesszük észre, mi zajlik a másikban.
Nem ezt érdemelte.
Eltelt jó pár év, és még mindig nem hagy nyugodni.
Ma még csak 41 éves lenne.
Ennyi.

Ennyi az élet...

Tánc

Túl gyors és túl kapkodó az óra. Tudom, ezt tanulni, egy élet is kevés.
Az elméleti részeket viszont szeretem. Lehet azért, mert azt tudom, s értem.
És bizonyos alapfogalmak is kezdenek letisztulni.

Egyre jobban látom a mestert, ki még ősszel táncolt, s azt hittem, a feledés homályába vész.
Bevillannak mozdulatai, gesztusai, és kezdem érteni.
Lehet, hogy ezért tetszik talán leginkább a katak.

Ízelítőnek mindenesetre jó volt, sajnos lassan vége lesz.
Alig várom, hogy láthassak igazi táncosokat, akiket kicsit talán már érteni fogok.
A mudrákat mindenesetre megtanulom. A dallal együtt.
Ennyi marad meg India táncaiból.
S az emlék, hogy jól éreztük magunkat.

Virágzás

Jó itthon lenni.
Az erkélyemen virágzik a hibiszkusz. Míg odavoltam, a bimbókból vérvörös virágok lettek.
Tudom, egy-két nap múlva leesnek. Viszont még sok bimbó van, mely nekem fog nyílni.
Szép az erkélyem. Nem tudom, hogy van, de a virágaim mindig megérzik, ha "rendben" vagyok.
Ha virágos a lelkem, ők is virágoznak.
Most minden jó.
Jó volt elmenni, és jó volt hazajönni.

Megtisztultam. A távlatok kimosták a salakot.
Lehet újrakezdeni.
Nem tudom meddig tart. Egy hét, kettő. Talán egy hónap is. De addig jó.
Utána majd lehet gondolkozni a folytatáson.
Legfeljebb ismét útra kelek.

Telihold

Ülök a tengerparton. Az égen milliónyi csillag.
Majd egy zuhanórepülésbe kezd. Gondolok valamire.
Tudom, hogy vágyaink nem teljesülnek, de már az augusztus csak ilyen. Romantikus.

Erkélyünk egy karnyújtásnyira a tengertől.
Felette a hold ragyog. Ma éppen telihold van.
A tengeren ezüstös fények.
A csillagok pedig csak hullanak...


Pohár bor mellett ülünk.
Egyikünk megszólal:
-Láttad?
-Láttam.
S hallgatunk tovább, gondolatainkba mélyedve.
Hátha mégis. Most sikerül.

Tiszta lappal

Ismertem egy fiút. Kedves volt és nyitott.
Nyitott mindenre. Kifele, s befele.
Szerették az emberek.
Én is kedveltem. Nagyon is.

Aztán valami összetört.
Fásult lett és cinikus.
Persze a gödörből ki lehet jönni, de nagyon sok sérülést szerzünk közben.

A régi fiú hol van?
Tudom, hogy mélyen eltemetve, falakkal körülzárva.
De ugye megvan még?

Mindannyian falakat emelünk.
Kár.
Nagy kár.

"-Édes cséti, hogyan nyughatna kellemesen az, kit barátai elhagytak?
-Oh, király kit elhagynak barátai, az csak maga hibás, mert nem tudta az igazat megkülönböztetni a hamistól."

Születésnap

Valakinek ma van a születésnapja.
Valakinek, aki megváltoztatott. (Bár ő nem tudja.)

Nagyon boldog születésnapot kívánok!
És azt, hogy a boldogság röpke percei időnként Rád találjanak!

Talán eljut hozzád ez az üzenet.
Ha nem itt, hát máshol.