Tiszta lappal

Ismertem egy fiút. Kedves volt és nyitott.
Nyitott mindenre. Kifele, s befele.
Szerették az emberek.
Én is kedveltem. Nagyon is.

Aztán valami összetört.
Fásult lett és cinikus.
Persze a gödörből ki lehet jönni, de nagyon sok sérülést szerzünk közben.

A régi fiú hol van?
Tudom, hogy mélyen eltemetve, falakkal körülzárva.
De ugye megvan még?

Mindannyian falakat emelünk.
Kár.
Nagy kár.

"-Édes cséti, hogyan nyughatna kellemesen az, kit barátai elhagytak?
-Oh, király kit elhagynak barátai, az csak maga hibás, mert nem tudta az igazat megkülönböztetni a hamistól."