"Súlyos időkben kétértelmű, régi álmok nehezednek a lelkedre. Úgy haladsz tovább, hogy folyton menekülsz előlük. De elmehetsz a világ végére is, az idő súlya alól nem tudsz kibújni. De azért a világ végére el kell menned. Mert nem tehetsz mást, el kell jutnod odáig..."
Azt hiszem, lassan készülődök.
Hamarosan indulnom kell.
Muszáj mennem.
Nem tudom miért.
Talán mert keresek valamit?
Vagy valakit?
Vagy a semmit?
Vagy menekülök éppen ezek elől?
Hajt előre egy megfoghatatlan érzés.
Remélem egyszer megtudom a választ.
"Nakata sem tudja, micsoda, mikor, merre és hova. Igazából majd ha odamegyünk, ott majd talán rájövünk. Míg oda nem megyünk, Nakatának halvány fogalma sincs róla."
...és ismét, ez a pár sor Farkas Hári Judittól:
VálaszTörlés"a boldogság kapui jeltelenek"
...na de mi van azzal, aki nem is keresi és éppen rátalál?
élvezze, amíg lehet!
VálaszTörlés