Egyetemista koromban, azt mondta egy barátnőm, "sodródom".
Azután elkezdődött a nagybetűs élet, és én nem sodródtam többé. Igaz a terveim elsősorban a túlélésről szóltak.
Majd pár éve történt néhány dolog az életemben, utamba "sodródtak" emberek, és én rájöttem, mást szeretnék.
Szép lassan elkezdtem megint "sodródni". Persze jó értelemben.
Nem kell mindig mindent eltervezni. Nem kell mindig mindent előre kitalálni.
Kell egy út. Egy járható. Még ha rögös, és hosszú is. Egy irányvonal.
Azután hagyni kell, hogy csak úgy megtörténjenek velünk a dolgok
Szerintem, ha hagyjuk magunkat, a sodródás sok sok jó dolgot hoz az életünkbe, nekem igen kalandos kanyarok jutottak, csak kapkodtam a fejem, most megállva, visszanézve, mindnek megvolt az értelme, hogy honnan, hová jussak, hogy bejárjam az én utam.
VálaszTörlés