Bocsánatot kérek. Ma nagyon türelmetlen voltam.
De arról szólnak a napjaim, és az egész életem, hogy mindig valakit meghallgatok. Mindig valakivel együttérzek.
Én vagyok a világ lelki szemetesládája.
És besokalltam. Mostanában elegem lett. Nyűgös vagyok, és türelmetlen.
De épp Veled? Az egyetlen emberrel, aki engem is meghallgat. És ugyan tanácsot adni a hülyeségeimre nem tud,
de okosan hallgat. Mert ugye, aki hülye, halljon meg. De ezt mégsem mondod. És amikor kilelkizem magam, este eszembejut, hogy már megint. Többet nem panaszkodom.
És éppen Veled teszem ezt. Mondjuk, én mindig tudtam, kibe rúgjak bele. Csak azokba, akiket szeretek.
Tudom, ez nem vígasztal, de vedd megtiszteltetésnek.
Egyébként meg mindig szófogadó voltam, amolyan jókislány. És egy ideje elegem lett. Elkezdtem feszegetni a
határokat. De a rosszlány szerep sem nekem való.
Igaz, bennem angyal, és ördög lakik. Aki nem ismer jól, azt hiszi, földreszállt angyal vagyok. Nagyon tudok szerepet játszani. Valójában ördög lakik bennem. Vigyázat! Birtokolni vágyom. A lélek kell. Elveszem. És nem adok cserébe semmit.
Tényleg ilyen vagyok? Mindig azt mondod, ilyen a Skorpió. Vagy fekete, vagy fehér. Mást nem ismer.
Hát ezzel takarózom. Nem tehetek róla.
Még egyszer, bocsánat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése