Azt játszani, hogy az élet szép

Hát már megint beszoptátok.
Azért nagyon fárasztó.
Fárasztó kiegyensúlyozottnak lenni.
(látszólag)
Kezdem unni.
Csak egy-két ember lát át a szitán. Ők is csak ritkán.
Vagy legalábbis nem mondják.
Mert nem merik.
Vagy nem akarják.
Diszkrétek?
Gyávák?
Vagy csak belefáradtak.
Végül is igazuk van. Úgysem tudnának segíteni.
Senki sem tudna.
De! Talán egyvalaki.
Csak ő nem akar...

Időhatározók

mikor?
egyszer
majd
valamikor
hamarosan
soká
soha

időnk véges
az enyém pedig fogytán

...azért hát útitársam leszel. S ez a sajka az én hattyúfészkem s az én úszó bölcsőm, amelyben álmodozni szoktam: mert éppoly jól tudok álmodozni, mint te. Most hát egy kicsit álmodni akarok és együtt fogunk álmodni. Jöjj tehát, mert a lótuszok várnak bennünket...

Deja vu

Úgy volt.
Pontosan.
Nem hitte el, hogy ezt néhány nappal előtte megálmodta.
Boszorkányok pedig vannak.
Boszorkányt sajnos már nem égetnek.

Miért van az, hogy vannak mondatok, melyek az agyunkba égnek, és nem hagynak nyugodni?

talán mert fáj, és igaz

Félni
feladni
sírni
pakolni
elmenni
futni futni.
Megérkezni
látni
hallani
csöndben lenni
gondolkozni
elmélyedni
beszívni
érezni
élvezni
ott lenni
lenni lenni.
Megnyugodni
révbe érni
halni halni.
Meghalni.

ott
egyedül
vagy vele

Gyógyító?

Veled álmodtam.
Miért?
Nem szoktam Veled álmodni.
Megint itt leszel?
Épp egy év telt el. Azóta egyszer találkoztunk.
Te is mással beszéltél, én is.
Csak néztük egymást.
Szeretnél még valamit?

Fura álom volt.
Bejöttél hozzám, s tőlem vártad a segítséget.
Néha szoktam ilyeneket álmodni, de idegenekkel.
Vérző seb. Rothadó hús. Csontig hatoló sérülés.
És mindig lábak.
Sípcsont.
Mindig tiltakozom, nem értek hozzá.
Aztán hozzálátok.
Törött csontok a helyükre. Kezdetleges sín, kötözés. Jó szorosan, hogy ne vérezzen.
És mindig tábori körülmények.
Még most is érzem az égett hús szagát. Muszáj. Vérzéscsillapítás kauterrel.
Szinte ez az egyetlen modern eszközöm.

De miért én?
Miért mindig lábak?
És most még Te is.

Gyógyulásra vársz? Pont tőlem?
Ha már rajtam senki nem segít, legalább én segítsek másokon.
Magamon úgysem tudok.
Az öngyógyítás veszélyes, és gyakran halállal végződhet...

Búcsú a nyártól

Fekszem a napon. Talán utoljára.
Nem tudom, de még mindig itt tudok a legjobbat aludni.
Körülöttem ricsaj, 33 fok, s én úgy alszom, mint egy csecsemő.
Még a nyálam is kicsordul.
Ébredés után, még félig az álomvilágban csak nézek ki a fejemből.
Nagy kékség.
Felhők.
Fehér vattapamacsok.
Majd báránykákká állnak.
Már egy egész nyáj.
Végül Tejút.
Itt-ott fátylak, függönyök csatlakoznak.
Repülők jönnek-mennek. A felhők fodrozódnak.
Órákig el tudom nézni.
Jó érzés.
Gondolatok nélküli.
Nem meleg, nem hideg. Nem sós, nem édes. Nem fáj.
Csak olyan VAN állapot.
Létezés. Csak ennyi.
Mintha beleolvadnék a mindenségbe.