Búcsú a nyártól

Fekszem a napon. Talán utoljára.
Nem tudom, de még mindig itt tudok a legjobbat aludni.
Körülöttem ricsaj, 33 fok, s én úgy alszom, mint egy csecsemő.
Még a nyálam is kicsordul.
Ébredés után, még félig az álomvilágban csak nézek ki a fejemből.
Nagy kékség.
Felhők.
Fehér vattapamacsok.
Majd báránykákká állnak.
Már egy egész nyáj.
Végül Tejút.
Itt-ott fátylak, függönyök csatlakoznak.
Repülők jönnek-mennek. A felhők fodrozódnak.
Órákig el tudom nézni.
Jó érzés.
Gondolatok nélküli.
Nem meleg, nem hideg. Nem sós, nem édes. Nem fáj.
Csak olyan VAN állapot.
Létezés. Csak ennyi.
Mintha beleolvadnék a mindenségbe.