Veled álmodtam.
Miért?
Nem szoktam Veled álmodni.
Megint itt leszel?
Épp egy év telt el. Azóta egyszer találkoztunk.
Te is mással beszéltél, én is.
Csak néztük egymást.
Szeretnél még valamit?
Fura álom volt.
Bejöttél hozzám, s tőlem vártad a segítséget.
Néha szoktam ilyeneket álmodni, de idegenekkel.
Vérző seb. Rothadó hús. Csontig hatoló sérülés.
És mindig lábak.
Sípcsont.
Mindig tiltakozom, nem értek hozzá.
Aztán hozzálátok.
Törött csontok a helyükre. Kezdetleges sín, kötözés. Jó szorosan, hogy ne vérezzen.
És mindig tábori körülmények.
Még most is érzem az égett hús szagát. Muszáj. Vérzéscsillapítás kauterrel.
Szinte ez az egyetlen modern eszközöm.
De miért én?
Miért mindig lábak?
És most még Te is.
Gyógyulásra vársz? Pont tőlem?
Ha már rajtam senki nem segít, legalább én segítsek másokon.
Magamon úgysem tudok.
Az öngyógyítás veszélyes, és gyakran halállal végződhet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése