Virágzás

Jó itthon lenni.
Az erkélyemen virágzik a hibiszkusz. Míg odavoltam, a bimbókból vérvörös virágok lettek.
Tudom, egy-két nap múlva leesnek. Viszont még sok bimbó van, mely nekem fog nyílni.
Szép az erkélyem. Nem tudom, hogy van, de a virágaim mindig megérzik, ha "rendben" vagyok.
Ha virágos a lelkem, ők is virágoznak.
Most minden jó.
Jó volt elmenni, és jó volt hazajönni.

Megtisztultam. A távlatok kimosták a salakot.
Lehet újrakezdeni.
Nem tudom meddig tart. Egy hét, kettő. Talán egy hónap is. De addig jó.
Utána majd lehet gondolkozni a folytatáson.
Legfeljebb ismét útra kelek.

Telihold

Ülök a tengerparton. Az égen milliónyi csillag.
Majd egy zuhanórepülésbe kezd. Gondolok valamire.
Tudom, hogy vágyaink nem teljesülnek, de már az augusztus csak ilyen. Romantikus.

Erkélyünk egy karnyújtásnyira a tengertől.
Felette a hold ragyog. Ma éppen telihold van.
A tengeren ezüstös fények.
A csillagok pedig csak hullanak...


Pohár bor mellett ülünk.
Egyikünk megszólal:
-Láttad?
-Láttam.
S hallgatunk tovább, gondolatainkba mélyedve.
Hátha mégis. Most sikerül.

Tiszta lappal

Ismertem egy fiút. Kedves volt és nyitott.
Nyitott mindenre. Kifele, s befele.
Szerették az emberek.
Én is kedveltem. Nagyon is.

Aztán valami összetört.
Fásult lett és cinikus.
Persze a gödörből ki lehet jönni, de nagyon sok sérülést szerzünk közben.

A régi fiú hol van?
Tudom, hogy mélyen eltemetve, falakkal körülzárva.
De ugye megvan még?

Mindannyian falakat emelünk.
Kár.
Nagy kár.

"-Édes cséti, hogyan nyughatna kellemesen az, kit barátai elhagytak?
-Oh, király kit elhagynak barátai, az csak maga hibás, mert nem tudta az igazat megkülönböztetni a hamistól."

Születésnap

Valakinek ma van a születésnapja.
Valakinek, aki megváltoztatott. (Bár ő nem tudja.)

Nagyon boldog születésnapot kívánok!
És azt, hogy a boldogság röpke percei időnként Rád találjanak!

Talán eljut hozzád ez az üzenet.
Ha nem itt, hát máshol.

Szomorúság

Vannak éjszakák, melyeken ébren álmodunk.
Vannak éjszakák, mikor felvillan a remény.
Vannak éjszakák, mikor örlődünk.
Hogyan tovább?

Gyáva vagyok. Mindig is az voltam.
Félek a csalódástól.
Mert mindig csalódás a vége.
Most pedig eleve elrendeltetett a vég.

Nagyon fáj, de tudom, így kellett lennie.
Nincs értelme illúziókat kergetni.

Kafka a tengerparton

"Egy nagy örvényben vagyunk. Néha az idő külső peremére kerülünk. Valahol belénk csapott egy villám. Egy mennydörgés és villanás nélküli villám."

Utazás

"Súlyos időkben kétértelmű, régi álmok nehezednek a lelkedre. Úgy haladsz tovább, hogy folyton menekülsz előlük. De elmehetsz a világ végére is, az idő súlya alól nem tudsz kibújni. De azért a világ végére el kell menned. Mert nem tehetsz mást, el kell jutnod odáig..."

Azt hiszem, lassan készülődök.
Hamarosan indulnom kell.
Muszáj mennem.
Nem tudom miért.
Talán mert keresek valamit?
Vagy valakit?
Vagy a semmit?
Vagy menekülök éppen ezek elől?
Hajt előre egy megfoghatatlan érzés.
Remélem egyszer megtudom a választ.

"Nakata sem tudja, micsoda, mikor, merre és hova. Igazából majd ha odamegyünk, ott majd talán rájövünk. Míg oda nem megyünk, Nakatának halvány fogalma sincs róla."