Végigolvastam az elmúlt év bejegyzéseit.
Azokat is, melyeket töröltem, vagy soha nem jelentettem meg.
Sok minden történt az elmúlt évben, néhány mondat valóban felzaklatott.
Ez a visszatekintés felszakította a sebeket. Azokat is, melyekről
már azt hittem, beforrtak.
A legszörnyűbb az, hogy valóságban semmi sem változott.
Szinte majdnem minden mondatot ma is leírhatnék, lényegében
érzéseim nem változtak. Célom ugyanaz. ( Vagy ugyanúgy nincs?)
Talán tisztább a fejem, így ezekre a dolgokra egyre cinikusabban
tekintek.
Kifele? Ott minden megváltozott. A némaság szószátyárságba csapott.
A folyamatos, értelmetlen és unalmas monológjaimmal leplezem a
valóságot. Csak hogy becsapjam őket.
Sikerül is. Még csak meg sem fordul a fejükben milyen vagyok valójában.
Szóval, minden rendben.
Kösz , jól vagyok!
"Arca végtelen békét sugárzott, de ha valaki összeszedte volna bátorságát, és közelebbről is megvizsgálja, ha benéz a félig lehunyt szempillák alá, elborzadva fedezte volna fel üres tekintetét és iszonytató szemeit. A pupillák eltűntek, csak a szemgolyók fehérje látszott.
VálaszTörlésA vak szobrokéra emlékeztető sima szemgolyók, amelyek ürességében benne volt minden...
...NIHIL, azaz SEMMI..."