Kétségeim

Néhány éve elindultam egy úton.
Egy ismerősöm szerint pont akkor váltam felnőtté. 34 évesen.
Kicsit későn érő típus vagyok.
Azóta sokat változtam.
S amikor néhány hete kedves barátnőimmel egy idegen társaságban
azt ecseteltem, milyen vagyok, elküldtek önismereti tréningre.
Azóta magamba szálltam, s figyelek.
Ismét tanulom a türelmet, s a csendet.
Ezt kérem Tőle minden éjjel, ja és a felejtést.
Már nem tudom melyik vagyok.
Aki voltam, vagy akit elkezdtem játszani.
Lehet hogy túl jól sikerült?
Jó úton járok egyáltalán? Vagy valahol eltévedtem.
Letértem az ösvényről?
Bár a lényeg éppen ez, hogy ne legyenek ösvények, csak irányok.
Az egyik barátom vívódásaimra megkérdezte:
Akkor érezted jobban magad, vagy most?
A válasz egyértelmű.
Ilyen egyszerű lenne?