Édes jó Istenem!
Hát nem érted?
Hát nem érzed?
Hát nem látod?
Hát nem hallod?
Hát nem olvasod?
Még Te sem?
Létezem. Peregnek a napok. Zajlik körülöttem az élet. Én sodródom vele. És nap mint nap eljátszom, hogy élek, lélegzem, részt veszek benne. Hogy bármi, ami körülöttem történik érdekel. Válaszolok, olykor még mosolygok is.
Miközben süt a magány. Mintha jégtáblába kapaszkodnék, és a jeges érintés süti a bőrömet. A csontjaimba hatol, majd a szívembe fúródik. Emberek között magányosan. Mint egy hajótörött. De a hajótörött, legalább egyedül magányos.
Drága jó Ganésám! Miért fohászkodom én Tehozzád?
Mondd miért?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése