1. nap

"Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem."

0.nap

most
jó...
-
-
-
-
-
nagyon
nagyon

A méreg

A bor egy nyomorult lebujnak tüzet és színt,
tündéri zománcot ad,
s rőt-arany gőze oly mesés csarnokokat
képes emelni körénk, mint
az égbolt ködein átizzó alkonyat.

Az ópium a lét határán túl kiterjed,
megnyujtja a végtelent,
csontig vájja a kéjt, sűríti a jelent,
és túltelíti a lelket,
oly zord és fekete gyönyöröket teremt […]

A harangok Rómába mentek...

...hamarosan jövök utánuk én is

Időutazás

Ülök a Belvárosban. Egy erkélyen.  A stílus bauhaus.
Szemben a kocsmában cimbalmos zenél.
A hold még nem teli. Az utcàn élet.
Kezemben chardonay.
...és a szobábóll szól a swing.
A mennyországba kerültem?

Félreértés

Basszus! Nagy szart kavartam.
Ne haragudj, de nem tudtam, hogy baj lesz belőle.
Engem még soha, senki nem ellenőrzött. ( Elnézést, de igen, az anyukám.)
Nem hittem, hogy mást ennyire kordában tartanak, és ennyi bor után nem tudtam, mit mondjak.
Bocsi...
( Szőke nő)

Baciami baciami baciami
Mangiami mangiami mangiami
Lasciami lasciami lasciami
Prendimi prendimi prendimi
Scusami scusami scusami
Usami usami usami
Credimi
Salvami
Sentimi