A bor egy nyomorult lebujnak tüzet és színt,
tündéri zománcot ad,
s rőt-arany gőze oly mesés csarnokokat
képes emelni körénk, mint
az égbolt ködein átizzó alkonyat.
Az ópium a lét határán túl kiterjed,
megnyujtja a végtelent,
csontig vájja a kéjt, sűríti a jelent,
és túltelíti a lelket,
oly zord és fekete gyönyöröket teremt […]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése