A harangok Rómába mentek...

...hamarosan jövök utánuk én is

Időutazás

Ülök a Belvárosban. Egy erkélyen.  A stílus bauhaus.
Szemben a kocsmában cimbalmos zenél.
A hold még nem teli. Az utcàn élet.
Kezemben chardonay.
...és a szobábóll szól a swing.
A mennyországba kerültem?

Félreértés

Basszus! Nagy szart kavartam.
Ne haragudj, de nem tudtam, hogy baj lesz belőle.
Engem még soha, senki nem ellenőrzött. ( Elnézést, de igen, az anyukám.)
Nem hittem, hogy mást ennyire kordában tartanak, és ennyi bor után nem tudtam, mit mondjak.
Bocsi...
( Szőke nő)

Baciami baciami baciami
Mangiami mangiami mangiami
Lasciami lasciami lasciami
Prendimi prendimi prendimi
Scusami scusami scusami
Usami usami usami
Credimi
Salvami
Sentimi

Itt a tavasz

kinyíltak az aksztófavirágok

Szeretlek

Tavasz van. Csicseregnek a madarak, süt a nap. Végre ismét élvezhetjük az életet.
Új élet kezdődött. Tombolnak a hormonok.
Van úgy, hogy az ember évekig csukott szemmel jár, majd hirtelen felnyílik a szeme.
S lőn megvilágosodás.
Régóta ismerlek. Ismerlek? Ismerheti egyáltalán elég jól az ember a másikat,
amikor még önmagát is csak most próbálja felfedezni?
Mindig tudtunk egymásról. Ahogy teltek az évek időnként találkoztunk, beszélgettünk,
majd továbbmentünk. És most, valami katalizátor elmélyítette a kapcsolatunkat.
Hirtelen több szintet mélyült a közöttünk lévő valami.
Az a vékony szál egyre erősebben húz feléd.
Alig várom, hogy találkozzunk ismét.
Azt hiszem, szerelmes vagyok. Tudom, hogy értelmetlen, de én mindig az értelmetlen dolgokért rajongtam.

Elengedés. Megbocsátás.

Ma ezeket kellett gyakorolnom.
Nehéz volt. Nem mennek nekem ezek a dolgok.
Még az elengedés csak-csak. De megbocsátani?!
Nemigen vagyok rá képes.
Igaz, egyszer már sikerült. Nagy árat is kellett fizetni érte.