Tavasz van. Csicseregnek a madarak, süt a nap. Végre ismét élvezhetjük az életet.
Új élet kezdődött. Tombolnak a hormonok.
Van úgy, hogy az ember évekig csukott szemmel jár, majd hirtelen felnyílik a szeme.
S lőn megvilágosodás.
Régóta ismerlek. Ismerlek? Ismerheti egyáltalán elég jól az ember a másikat,
amikor még önmagát is csak most próbálja felfedezni?
Mindig tudtunk egymásról. Ahogy teltek az évek időnként találkoztunk, beszélgettünk,
majd továbbmentünk. És most, valami katalizátor elmélyítette a kapcsolatunkat.
Hirtelen több szintet mélyült a közöttünk lévő valami.
Az a vékony szál egyre erősebben húz feléd.
Alig várom, hogy találkozzunk ismét.
Azt hiszem, szerelmes vagyok. Tudom, hogy értelmetlen, de én mindig az értelmetlen dolgokért rajongtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése