Születésnapodra

Én ritkán nyílok meg az embereknek. Keveset mutatok magamból.
S csak nagyon keveseknek adatott meg, hogy közel engedtem magamhoz.
Te ezen kevesek egyike voltál. Talán a legközelebb jutottál.
Legalábbis a jelen életszakaszomban.
Volt közöttünk valami. Valami kapocs. Valami cinkosság.
Nevezzük barátságnak.
Nehezen nyitom ki az ajtókat, és utána túl sokat várok.
Tudom, nehéz ember vagyok.
Nem várhatom el senkitől, hogy elviseljen.
Kár, hogy így alakult.

Persze folyamatosan beszélek. Látszólag megosztom az életem másokkal.
Igen, a hétköznapjaimat. Azt, igen.
De minden eseményt nem osztok meg. S főként nem azt, mit váltott ki belőlem.
Mit érzek, mit gondolok dolgokról, hogy érzem magam a bőrömben, mi van a színfalak mögött. Ezt nem mondom, s nem mutatom.
Te tudtad. Neked megmutattam.
Már rég nem mutatom.

Azt olvastam a napokban, hogy a barátainkat mi választjuk. Mégpedig úgy, hogy kiegészítsük egymást. Olyan valakit választunk barátnak, akiben megvan az, ami belőlünk hiányzik, és fordítva. Ránk ez sokszorosan igaz volt.
Te érzelmekkel élsz. Hirtelen hozol döntéseket, mely ellene szól az észnek.
Én mindent végiggondolok. Nálam a tiszta logika számít. Még azt sem merem vállalni, amit tiszta szívemből érzek, ha az észnek ellentmond.
Te hiszel. Sok mindenben. Megmutattál egy világot, mely vonzó számomra, de az agyam
nem tudja magyarázni, hinni pedig még most sem tudok. Talán még nincs itt az ideje. Nem értem meg rá. De legalább megismertem általad.
Te a hétköznapi világ praktikus dolgaiban, ügyeiben kaptál tőlem segítséget.
Megmutattam, hogy harcolj. Légy önálló! Vállald, és vidd magad az ügyeidet!
Találd meg magad!
Ez Neked sikerült is. Már nincs szükséged a segítségemre.
Hát ennyi volt. Sajnálom.

Elrejtett arcok

utazás
szauna
masszázs
Kleopátra-fürdő
mécsesek
rózsaszirom
bor
tánc
fülledt erotika
ha-ha-ha


"Vajon ki gondolta volna, hogy ez a makacs és rettenthetetlen nő előző este még a társaság fénypontjaként tündökölt, és nem is olyan rég még aggodalommal és gyermeki félelmekkel telve, a kétségek szédítő agóniájától elbizonytalanodva szobája magányában szenvedett."

Ópium hozz álmokat
Lepkeszárnyú délibáb

Mikor kérdezed meg?
Meg kérdezed még valaha?
Vagy félsz? Félsz a választól?
Én is félek. Félek a kérdéstől.
A választól pedig még jobban.
De ha nem kérdezed meg, nem tudjuk meg soha.
Mindig megmaradna a " mi lenne,ha" vagy "mi lett volna,ha".

Nem tudjuk, merre menne a dolog.
Lehet jó is.
Vagy rossz.
Esetleg végleges.
Tiszta, áttekinthető.

Bár lehet, hogy már késő.
Én sem tudom.
Vagy már mindegy.
Vagy mégsem?

Azért jó lenne, ha egyszer megkérdeznéd

"Zajos magányban foszforeszkálok a sápadt fényű telihold alatt"

koncert
tömeg
álom
rossz
zene
jó
hangulat
emelkedett
...és mégis
...vagy mégse?
gyalog
haza
sötét
csak a telihold
egyedül
vége

de jó lenne!!!

Ui: "Lelke együtt sötétedett a tájjal, és egyszer csak belezuhant a melankólia meredek falú szakadékába."

Prima o poi l'amore arriva alla frutta ^_^

"gyermeki én, szárnyaljon a fantáziád és a képzeleted, mi van most, mi lehetne, korlát, jövő"

Ez csak egy mai napi horoszkóp.
Mi lenne, ha?
Ha hagynám?
De nem hagyom.
Miért?
Mert félek.
Miért félek?
Mert gyáva vagyok.
Miért?
Mert jó is lehet... vagy rossz...
Ennél rosszabb?
Nem tudom.
de BIZONYTALANABB!!!!
Hülye vagyok?
Igen?
Talán?
Nem tudom.

Egyet tudok.
Mi jó?
Enni, inni, szeretni, élni, élvezni, lenni...
...boldognak lenni...