Álmaimban...

Álmomban a jövőben voltam, egy virtualis? valóságban. Különböző szinteken közlekedtem, néha félelmetes távolságokba zuhantam.
Majd találkoztunk. Egy darabig együtt bolyongtunk, majd egy helyen kiszálltunk. Találtunk egy eldugott zugot, ahol nyugalmunk volt.
Te elkezdted fésülni a hajamat. Fésülted, fésülted, fésülted....
Még néhány óra múlva is a hajamat fésülted és olyan nyugalom szállt meg, melyet még soha életemben nem éreztem. Ez a BOLDOGSÁG.