"Igen, a magam részéről azt hiszem, hogy amiért bennünket nem szeretnek eléggé, vagy talán: az a hitünk, hogy bennünket nem szeretnek eléggé, sok egyébként megmagyarázhatatlan tettünket érthetővé teszi."

Ma elégtételt kaptam. 

Sírtál.

Kimondtad. 

Bocsánatot kértél.

És bár majd megszakadt a szívem, tartottam magam az elhatározásomhoz.

Kimért voltam. Szűkszavú és higgadt.

És végre volt lehetőségem azt mondani:

Nem tudok megbocsátani.

Ezzel vége.

Végleg megöltem a barátságot, ami talán sohasem létezett.

És én is belehaltam.

Remélem egy kicsit te is.

Bevégeztetett.

Vagy talán mégse...?